Az itt leírtakat többnyire angol dokumentumok lefordítása
után, a hasznos elemeket kiszűrve készítettem. Ez itt
kizárólag ismertetô jellegű információ, a
felhasználásáért semmilyen felelôséget nem vállalok, sôt
az informatikai rombolást magam is elítélem!
Ezek a tanácsok nem isteni sugallatok,
ajánlom azonban mindazoknak, akik szeretnék kipróbálni
magukat, de nem tudják hogyan kezdjenek hozzá. Hasznos lehet
azonban az óvatos, és tanulni vágyó kezdô rendszergazdáknak
is. Megpróbálok mindent magyarázni, akinek esetleg ezek a
dolgok a könyökén jönnek már ki attól elnézést kell hogy
kérjek.
Amikor én eldöntöttem, hogy komolyabban szeretnék foglalkozni az imformatikával, egy idô múlva felmerült a hackerség kérdése. Elôször nem tudtam mit kezdeni az egész dologgal, hiszen nem tudtam hogy ez az egész hogyan is működik. Ebben szeretnek egy kis segítséget nyújtani, és segíteni eldönteni, hogy megéri-e nekik sok 100 vagy 1000 órát rászánni erre a kicsit különös, és nem is éppen veszélytelen idôtöltésre.
Tudnunk kell mindenek elôtt, hogy /a
köznyelvben használt, általános/ hackerség ILLEGÁLIS, és
ezt nem csak az USAban veszik igen komolyan! Ugyanakkor az
eredeti hackerség fogalma teljesen legális! /hacker jargont
ajánlom mindenki figyelmébe, ahol többek között a pontos
meghatározást is megtalálhatja/
3 informatikai törvenysértô alapeset létezik
/nagyvonalakban/: a hacker (=> halózatokon keresztül hatol
be más rendszerekbe; az igazi hacker azonban nem tesz kárt
bennük; fô célja az információ szerzés; nem feltétlenül
jó programozó, jobban ért a hálózatok mélyének
működéséhez), phreaker (=> egy különleges törvényen
kívüli aki telefonhálózatok buherálására
specializálódott), cracker (=> ô inkább programok
feltörésével foglalkozik; jó programozó). A hármat
rendszeresen keveri a köznyelv /fôleg a hackert és crackert/,
sôtt, még néha saját maguk is rossszul tudják, hogy
kicsodák. Visszatérve a lényegre természetesen akadnak mások
is akik ebbe a kategóriába sorolhatóak, de most velük nem
foglalkozok részletesen. Ha komolyan érdekel valakit a dolog,
akkor sok olvasás után úgyis találkozni fog a többivel is.
/itt újra felhívnám a figyelmet a hacker jargonra/
Aki azt várja, hogy most majd megtanul hackelni 15 perc alatt, az jobb, ha itt most abba is hagyja az olvasást. Ugyanis nemhogy 15 hónap alatt, de még 15 év alatt sem lehet megtanulni mindent, arról nem is beszélve, hogy ez csak egy rövid áttekintés, azoknak akik semmit még semmit sem tudnak ezekrôl a dolgokról. Amit én itt összeírtam ebben az egész dokumentumban, az körülbelül annyi amennyit Amstrong láthatott a Földbôl, amikor Holdra lépett... lényegében csak egy benyomás...
A hackerségrôl általában:
Fontosnak tartom, hogy úgy általában is írjak
a hackerségrôl, ne csak hogy hogyan is kell, meg legális-e
vagy nem. A hackerség egy "életforma" vagy inkább
"életérzés", nem is sejti az átlag, vagy akár egy
informatikához értô ember, hogy valójában milyen komoly
dolog is ez az egész, ennek saját kúltúrája és társadalma
van. A nyelve eredetileg angol, de ami a hackereknek köznyelv,
az egy átlag embernek érthetetlen szakzsargon /nálam is
letölthetôek hackerek által használt szlengek és szakszavak
szótárai/. Lehet kettôs életet élni, de nem igazán lehet
kicsit hackernek lenni. Ha valaki ért hozzá akkor már hacker,
mégha gyakorlatlan és amatôr is. Egy hacker óvatos, nem
beszél nyíltan semmirôl, még a legközelebbi rokonainak sem;
nem mondja el, hogy éppen min dolgozik, és mit ért el.
A hackerek az interneten valójában semmilyen hétköznapi
embertípushoz nem hasonlíthatóak. Közel állnak egy csapat
szemüveges professzornak és egy összetartó vad utcai
bandának az ötvözetéhez, akiknek fegyvere a mérhetetlen
szaktudás.
Az itt felsoroltak második csoportja nélkül is elindulhatunk, de túl sokáig nem fogunk eljutni. A hackelésnek/crackelésnek ugyanis éppen az a lényege, hogy ezeket megismerjuk, és megtaláljuk gyengéit, majd megtanuljuk azokat érdekeinknek megfelelôen kihasználni. Elôször különbözô ágazatok felületes megismerését ajánlom, majd amely szimpatikus, abban az irányban továbblépni. Ebben segítséget nyújt majd az internet, és a magyar nyelven is kapható szakkönyvek.
A különbözô rendszerek, programozási
nyelvek és hálózatok tanulása -és NEM megtanulása-
egyenként is egy, esetleg fél év, még akkor is ha
minden héten szánunk rá néhány órát. Ekkor érjük el kb.
azt a szintet amellyel már elkezdhetünk direkt
hackeléssel/crackeléssel foglalkozó szövegeket olvasni.
Valószínüleg most sokan abbahagyják az olvasást
és kiábrándultan továbbszörföznek a WEBen. Igen... igazuk
lehet?!
Nem túl bonyolult: valahonnan szerezzünk vagy töltsünk le egy telnetezésre alkalmas programot. Ezt esetleg megtehetjük egyes program gyűjteményekbôl a weben, de a legjobb ha pl. irc-n kérünk valakitôl. /ilyen gyűjteményt találhattok a linkjeim között is/ Ha már fel tudunk kapcsolódni az internetre és minden be van állítva, akkor elindíthatjuk a szerzett programot. Keressünk, kérjünk vagy szerezzünk valahonnan egy szerver címet, majd kapcsolódjunk hozzá. /pl: 1.123.987.65, ez az IP cím, valami ilyesmit keressünk/ Sajnos minden telnet program másként néz ki, ezért a működését és kezelését már nem tudom elmagyarázni.
Az egész procedúra lényege, hogy hozzákapcsolódunk egy
speciális hálózati operációs rendszerű szerverhez (=>
ilyen gépekrôl jön többek között a weboldalak tartalma, a
letölthetô filek és egyáltalán minden adat, információ
amelyet távolról kapunk meg), amelynek tulajdonképpen
megkapjuk egy ablakba a kezelô felületét, vagyis bizonyos
értelemben azt a képet amit akkor látnánk, ha ott ülnénk
helyben a gép elôtt. Ezt talán ahhoz tudnám hasonlítani,
amikor Windows95 alatt megnyitunk egy MS-DOS ablakot és oda
írjuk be a parancsokat.
Természetesen ezeken a gépeken olyan rendszer van mint
például a UNIX, amely biztosítja, hogy ismeretlenek semmit se
tudjanak kezdeni géppel, és az átlag felhasználók se
tudjanak kárt tenni magában a rendszerben, legfeljebb csak
saját dokumentumaikban és programjaikban. Ez egész egyszerűen
úgy van megoldva, hogy az átlag felhasználó nem is látja a
rendszer belsô felépítését és programszerkezetét, csak a
számára engedélyezett részeket
olvashatja/írhatja/futtathatja.
Egy hacker dolga egy ilyen rendszert feltörni, tehát megszerezni magának valamilyen módon a jogosultságot az egész rendszer irányítására....
Itt kezdôdik az a pont ahol már csak az irdatlan hosszúságú,és nem igazán könnyen érthetô angol hacker fileok olvasásával megyünk valamire. Bennük tanácsot és ötletet kaphatunk. Természetesen ez azért nem ennyire egyszerű... konkrét eseteknél csak a frissebb anyagokkal megyünk valamire, mert a régiek olyan hiányosságokat és kiskpukat használtak ki a programokban, amelyeket azóta valószínüleg már rég kiküszöböltek.Fontos, hogy inkább elôször olvassunk inkább és tudjunk meg mindent amit lehet. Állami gépeket nagy ívben kerüljük el, viszonylag veszélytelenebb célpontok elsô nekifutásra az egyetemi és kollégiumi szervrek.
Elôször eddig tartott a szöveg, de gondoltam ezt talán már sokan azelôtt is tudták, mielôtt idejöttek, ezért még a történet egyik lehetséges befejezését is leírom.
Szükségünk van még egy névre és egy jelszóra, amivel
legalább átlag felhasználókent bejuthatunk a szerverre. Sok
helyen például ilyesmi:
név: guest, user...
jelszó (esetleg semmi): guest, user, demo...
de jobb ha valakit megkérünk, hogy mondjon ilyet nekünk, vagy
crackelünk egyet... bár ez még hátrébb van.
Léteznek, és sok helyen letölthetôek úgynevezett EXPLOIT
programok, amelyek különösen nagy segítséget jelentenek
néha. Működésük megértéséhez egy kis Unix ismeret is
szükséges.
A Unixban minden filenál megvan határozva, hogy a felhasználok
mely csoportjának van olyan jogosultsága, hogy azt a filet
olvashatja, írhatja és módosíthatja. Konkrétan ez úgy néz
ki, hogy /mindenki tartozik a file szemponjából valamilyen
csoporthoz/ a file létrejöttekor be kell állítani, hogy a
file tulajdonosának, a vele egy csoportban lévôknek és az
összes többieknek mire adunk engedélyt a fileal kapcsolatban.
Van egy olyan speciális funkció, hogy amíg a filét mondjuk
egy bármilyen személy futtatja /természetesen ha van erre
jogosultsága/ akkor olyan jogosultságokat kap a rendszeren
belül, mint a file tulajdonosa.
Erre gyakran szükség van, amennyiben ez komolabban érdekel
valakit, az máris mehet a könyvesboltba egy Unix könyvért.
Visszatérve a tárgyhoz, ez akkor lehet hasznos egy hackernek,
ha a file történetesen egy a rendszergazda (=root)
tulajdonában álló file. Mint tudjuk a rendszergazdának
korlátlan joga van az egész rendszer módosítására, tehát
ha a filet futtatás közben sikerül megállítanunk, akkor az
azt jelenti, hogy mi megkapjuk a root jogait és így a
teljhatalmat is a rendszer fölött. Az Exploitok abban
segítenek, hogy egy hibásan megírt programot megállítanak,
és így megkímélnek minket minden komoly munkától.
Ha egy renszeresen használt programban hibát talál valaki, és
ez a valaki monjuk éppen egy cracker, akkor gyakran megírja
hozzá az Exploitot és az pillanatok alatt elterjed az egész
világon. Persze erre válaszul a program készítôi gyorsan
kijavítják a hibát, és a magukra valamit is adó
rendszergazdák például megszerzik a hiba kijavítását
elvégzô programot. Ha sikerült mindez, akkor következik a
mesterkedésünk nyomainak eltakarítása, ami megint csak egy
külön tudomány...
Hát... ennyire futotta így most hirtelen... Remélem most ez is segített!